Egy Garami-i horgászat alkalmával született meg a gondolat, hogy Szeptember közepe táján menjünk el horgászni Boszniába a Ribnikre.
Mikor Gombossy Miki és Mészáros Laci barátaim fejében megszületett a gondolat, nem nagyon hittem hogy nekem is összejön az utazás. Nagyon sok volt a ha, de az utazás idejére minden készen állt. Mivel Miki már járt ott , vállalta beszerzi a hasznos infókat a vízről, szállásról, horgászatról, milyen legyek használatosak ebben az időszakban. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Bogaras Pityunak aki hiteles információival segítette a sikeres utazás és a még sikeresebb peca létrejöttét , valamint azoknak a legyes kollégáknak a segítségét, akik a szállásfoglalást intézték és megosztották velünk. Jó érzéssel tölt el, hogy én is ehhez a lelkes kis legyes csapathoz tartozom . Lassan eljött az utazás ideje és az utolsó egyeztetés alkalmával derült ki , hogy Miki egy fontos dolog miatt nem tud velünk tartani . Ez a tény egy kicsit beárnyékolta az utazásunkat , mert vele együtt lett volna kerek a csapat , így aztán ketten vágtunk neki az útnak. Az indulást Vasárnap éjfélre tűztük ki . Előtte még egy kemény tizenkét órás műszakot lehúztam , majd gyors pakolás , kávé . Éjfél előtt már Laci barátom kapuját döngettem. Az ő cucca is bepakolva , GPS beállítva , irány Bosznia. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk , mert még a határt sem értük el, leszakadt az ég. Olyan eső kerekedett , hogy majd lemosott az útról. Sokáig beszélgettünk arról vajon milyen idő lesz majd ha odaérünk .A hajnal első fényei valahol Horvát-o egy benzinkútjánál értek utól , ahol egy kis pihenőt tartottunk. Innen már nem messze van a határ, irány az átkelő. Kora reggel értünk Bihác-ra . A GPS idáig jól működött , itt feladta . Mikor a tizedik kört megtettük a város központjában és nem tudtuk merre , hogyan tovább , előkerült a jó öreg térkép és egy helybeli útmutatása alapján , valamint egy csomó idő elvesztése után kiverekedtük magunkat a városból . Innen már sínen voltunk . Az idő is megemberelte magát . Kezdtek feloszlani a felhők, szép lassan a nap is kisütött. Ahogy beértünk a hegyek közé először a táj szépsége fogott meg . Az utolsó kilométereken pedig a hely szelleme ragadott meg . Itt minden a pecáról szól . MEGÉRKEZTÜNK . A megbeszélt helyen és időben találkoztunk a házigazdával , majd rövid bemutatkozás után üdvözöltük egymást , majd elvitt minket a szálláshelyre. Mivel mi nem értjük az ő nyelvét , ő pedig a miénket , maradt a mutogatás , de azért mindent értettünk amit kellett. Megkaptuk a kulcsokat , kipakolás és már mentünk is megvenni a pecajegyet. Innentől kezdve csak a pecáé volt a főszerep. Délben már gázoltunk a kristálytiszta vízben. Úgy döntöttünk , hogy először a híd alatti részt vallatjuk meg. Először egy kicsit döcögve ment a dolog mert egy órán keresztül semmi. Nem találtuk a megfelelő legyet. Majd a semmiből olyan zápor kerekedett, hogy még a vízből sem tudtunk kijönni. Bekucorodtunk egy hatalmas fa törzse alá ,de így is bőrig áztunk . Ahogy az eső csendesedett majd elállt, a halak is megmozdultak. Olyan szedésbe kezdtek , hogy nem győztük kapkodni a fejünket. Uzsgyi ki a fa alól , a légy maradt ami az előbb még érdektelen volt a halak számára. Indítom az első dobást. A 18- cdc két vízi giz-gaz közötti csatornában landolt majd komótosan sodródik tova. Egyszer csak hatalmas burvány és a pici légy eltűnt egy jókora pisztráng szájában. Egy pillanat múlva már éreztem a boton a hal elemi erejét. A négyes bot karikába, bírja a gyűrődést . Sajnos a csata nem sokáig tartott. A hal győzött. A zsinór ernyedten lóg a bot megenyhült , én álltam mint akit fejbe vertek. Az első kapás, az első hal és mindjárt így helyben hagy, ilyen nincs gondoltam magamban. Az egész talán fél percig tartott. Közben a halak továbbra is intenzíven szedegettek. Közben fél szemmel Laci barátomat figyeltem akinek szintén ígéretesen hajladozik a botja. Kis idő múlva a hálóban piheg az első pisztráng , úgy harmincöt centi lehet. A szakáll nélküli horog könnyen kiakad és már mehet is vissza. Így telt a nap hátralévő ideje. Estig fogtunk még néhány halat , hol én hol pedig a barátom, de a folyó nem volt túl bőkezű hozzánk. Mivel semmi meleg ruha nem volt nálunk úgy döntöttünk , mára befejezzük a pecát irány a szállás. Másnap reggel a pisztrángtelep kifolyó csatornája alatt kezdtük el pecát. Én egy 18-as rézfejű nimfával kezdtem, amivel néhány sebest sikerült fogni. A pérek valahol máshol tanyáztak, egy darabot nem fogtunk, de még nem is láttunk . Így telt el a nap nagy része. A folyó ezen szakaszán nagyon sok legyest láttunk. Voltak Olasz, Francia, Osztrák legyes sporik , elég nemzetközi volt a pálya. Mi egy kicsit lejjebb húzodtunk ahol nyugisabb volt, nem zargatták annyira a vizet. Meg is volt az eredménye. Laci barátom itt fogta a nap egyetlen pér halát. Nem volt túl nagy, úgy 30-as lehetett. A nap lassan a vége felé járt, kezdett már sötétedni. Most kezdett megvilágosodni előttünk az a tény, hogy a reggeli kávén kívül nem ettünk- ittunk semmit. Irány az étterem. Úgy ahogy voltunk, mellesben, vizes bakancsban ültünk asztalhoz. Néhány helybéli társaságában fogyasztottuk el a vacsoránkat. Nagyon barátságosak voltak velünk és a rendelt vacsi is korrekt volt. Közben megbeszéltük , hogy másnap a folyónak melyik szakaszára megyünk horgászni. Úgy döntöttünk, most az alsó szakaszt vallatjuk meg. Eljött a reggel , gyors kávé , egy szendvics, az előző napból okulva. Kora reggel már gázoltunk is a nem túl mély vízben . Telt az idő rendesen , már a sokadik légycsere után sehol semmi. Úgy döntöttem lemegyek egészen a Revir végéig. Nem volt túl jó ötlet. A gyors surranó vízben nem igazán álltak be a halak. Az eredmény nulla. Visszaballagtam a barátomhoz, aki még mindig ugyanott volt. Ő legalább fogott egy szivárványost, de aztán neki sem jött semmi. Úgy döntöttünk átmegyünk egy másik szakaszra. A skodrit a falu központjában hátrahagyva gyalogosan indultunk el a folyó bal partján fölfelé. Mentünk vagy két kilométert és ekkor találtunk rá szerintem a folyó legszebb szakaszára. Péreket láttam szinte mindenhol. Majdhogynem rálépett az ember, alig mozdultak odébb. Annak ellenére, hogy ennyi hal volt körülöttünk , szinte csak pisztrángokat fogdostunk. A pérek egyszerűen semmi hajlandóságot nem mutattak a legyek iránt . Megfoghatatlanok voltak akkor, pedig látványosan szedegettek a víz felszínére hulló , egy nagyon apró szürke színű , éppen akkor rajzó kérészt. A legyes dobozban kotorászva rájöttem , hogy semmi hasonló legyem nincs. Kimentem a partra onnan néztem , hogy Laci barátom milyen élvezettel lengeti a botját és küldi csatába az apró cdc legyet. Én úgy döntöttem befejezem a horgászatot és inkább fotózok, hiszen alig készítettem egy pár képet. Közben hallom , hogy barátom kiált felém , halat fogott. Ahogy visszaértem látom egy gyönyörű pér piheg a merítő hálóban. Úgy gondolom méltó befejezése ez a hal ennek a horgásztúrának. Készítettem néhány képet majd ő is visszakerült társaihoz . Jó érzés volt mikor kisiklott kezem közül és eltűnt a növények labirintusában. Beszélgettünk még egy kicsit majd vissza indultunk az autóhoz. Míg ballagtunk az ösvényen az járt az agyamban, vajon mikor jutok el legközelebb ide horgászni. Talán tavasszal ? De hogy visszajövök még, az biztos.
Már nem maradt más hátra mint a pakolás , elköszöntünk a házigazdától, majd hajnalban elindultunk hazafelé. A GPS most kifogástalanul működött hazáig. Nagyon szuper pecában volt részünk.
Üdv Dlaci .
Laci!
Felhoztam ide,mert mivel régóta írod ez a kis beszámolót,ezért a rendszer az akkori dátumhoz tette be.Az pedig nagyon lent volt ;-)
Üdv:
Pityu
