Google+ Followers

Keresés ebben a blogban

2008. május 18., vasárnap

IPOLY május 8.



Hosszas tervezgetés után pityu barátommal elhatároztuk ,hogy a mai napot horgászattal töltjük. Az indulást hajnal 4-re terveztük. Pityu időben érkezik , majd gyors pakolás az autóba , és már indulunk is. Útközben latolgatjuk az esélyeinket , merthogy még az idén nem voltunk kedvenc helyünkön , az IPOLY-nak ezen a szakaszán. Lassan kezd hajnalodni, elhagyjuk RÉTSÁG dimbes-dombos lankáit és néhány perc múlva ráfordulunk a dejtári bekötőútra. Itt már ismerős a környezet hiszen nem elősször járunk itt. Mikor elérjük a falu egyik jellegzetes építményét letérünk a műútról és itt kezdődik egy kis terep autózás. Ahogy távolodunk a lakott helyektől egyre jobban magával ragad természet szépsége. Visszatekintve a falu felé a hajnal első fényeinél , gyönyörű , sárga virágu repce virít minden felé , s a távolban a falu templomának sziluetje beleolvad a sárga rengetegbe. Áthajtunk a helyi vasúti sineken és egy kis erdei út után kiérünk csodálatos nyilt terepre. Ez tulajdonképpen egy terszetvédelmi terület. Ez itt ritka nővények,és ritka madarak élőhelye. Ahogy az út kettészeli tályat a távolban egy magyar szürkemarha gulya éledezik a hajnali derengésben és békésen legelészik a harmatcseppektől roskadó növényeket. Itt tavasztól ső őszig ridegen tartják az állatokat. Az út másik oldalán folytatódik a rét , amit ritkán álló fák és kissebb , nagyobb égerbokrok tarkítanak. A bokrokon és fákon ritka fehérkócsag kolónia fészkel . Néhány madár szárnyra kap , hogy reggeli után nézzenek. Talán tojásokat is raktak már. Egy pillanatra megállunk az autóval és nézzük ahogy elhúznak felettünk a kecses madarak. Néhány perc múlva megérkezünk a vízpartra, ahol megszkott kép fogad minket. A vízállás éppen megfelelő, kissé opállos de tiszta . A nap első sügarai beragyogják a tájat és melegséggel töltik meg a levegőt. Itt az ideje a készűlődésnek. Magunkra vesszük a gázlóruhánkat, közben gyors kávézás a termoszból, és megbeszéljük a haditervet mivel is fogunk horgászni. Pityu nimfa melett teszi le a voksát, én nedves léggyel inditok.Gyors szerelés és már gázolunk is a vízben. A szabályok betartásával kellően eltávolodunk a gáttól és már indítjuk az első dobásokat. Halmozgást nem láttunk . A lábunkon könnyedén megtörik a víz és csöndessen surran tovább. Az első fél óra eseménytelenűl telik el. Legyet cserélek , nedvest egy már kiprobált poly bogárra cserélem. A második dobásra nicsak, megbicsaklik a szerelés és egy arasznyi halacska fordul a víz tetejére . Egy alig 15.centis balin csemete fordul a hálóba . Megcsodállom a ezüstös testét , eltávolítom a szakálnélküli horgot és már mehet is vissza az éltető elemébe a vízbe. A légy marad és indítom a következő dobást. Közben a nap sugarai egyre erőteljesebben tör elő a fák ágai közül, igy a folyó árnyékos oldalát célozom meg. Ahogy egyre távolodunk a gáttól mind jobban elhalkul a víz moraja és csak a csend vesz körül minket . Szinte eggyé válunk fólyóval , mintha mindig is egy darabkája lennénk . Közben fél szemmel pityu felé sandítok, mert midha ismerős zaj jönne felőle. Jól sejtettem. Barátom szerelése igéretessen hajladozik. Az én kezemben is megáll a bot és nézem a fejleményeket. Rövid fárasztás után egy közel 30-centis domi siklik a hálóba. Gyors horogszabadítás, fényképezés, és már mehet is vissza. Megsüvegelem a szép fogást , közben kérdezem , hogy mire csábult el ez szép hal. Közben pityu elmondja , hogy ő is poly bogárra váltott .Jól döntött. Néhány szót váltunk és barátom már halad is tovább. Én még szöszmötölök egy kicsit, új legyet kötök, és haladok tovább én is. Addigra barátom épp eltünik egy fólyó kanyarulatban. Magamra maradok , a víz, a fák , a madarak , és a csend ami körül vesz. Közben egy igérets helyhez érek , és utjára inditok egy poly darázsimitációt. A válasz egy goromba ráfordulás, de semmi folytatás. Elvétette. Indítom a következő dobást . A légy egy kicsit odébb ér vízet , sodortatom, s mikor tűzvonalba ér ujból ráront , de csak kajánul tol eggyet a légyen és már el is tünik a bokor biztonságot adó ágai között . Bevehetetlen várát ostromlom még , de már nemtudom előcsalni . Haladok tovább , s érzem egyre melegebb a kabát ami eddig jó szolgálatott tett , lekívánozik. Nemcsoda, hisz a nap már magasan jár az égen . Ahogy a nap sugarai egyre jobban áthatolnak a fák sűrüjén a halak is visszavonulót fúlynak . Ezután semmi érdeklődés , semmi mozgás. Én is úgy érzem itt az ideje , hogy kikecmeregjek a vízből de ez nemis olyan egyszerű feladat. A part menti iszap maradásra bír. Kicsit arrébb megyek, ahol a fák kiálló gyökereibe kapaszkodva kimászok a partra. Közben barátom baktat felém a már kitaposott ösvényen . Ö is visszavónuló mellett döntött. Mig ballagunk vissza az autóhoz , elmeséli a történteket, hisz ő jóval előttem járt. Elmondása alapján ő nagyobb sikerrel járt, hisz négy domit sikerült becsapnia . A halak mérete 30-40centi között mozgott. Szép fogás. A nyerő légy egy hatalmas fekete poly bogár volt. Ahogy visszaérünk az autóhoz elhatározzuk, hogy befelyezzük a horgászatot, hisz kedvenc vízünk oly bőségesen adott kincseiből számunkra. Pityu miden fogását lefotózta majd vissza adta a folyónak hiszen ők odatartoznak az ő gyermekei. Lassan összepakoljuk a szerelést , közben előkerülnek a hazai szendvicsek is . Mig kiérünk a műútra mindketten gyönyörködünk a tájban , mert talán a legszebb hónapban vagyunk . Mindenfelé burjánzik a vegtáció .
Útközben hazafelé még megállunk Letkési versenypályán, de itt már nem történt semmi érdemleges . Végül búcsút veszünk kedvenc fólyónktól és indulunk hazafelé. Üdvözlettel Dlaci.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Remek írás. Jó volt olvasni így télen!

pufi